Psoriasis - A betegségről A psoriasis kezelésének története A betegség kezelésére a régi időkben gyakran bizonytalan hatású, toxikus vagy fertőző anyagokkal próbálkoztak. Egyes kezelési módok gyakran a tapasztalatok alapján alakultak ki, így leírták, hogy a lepra graecorum javul napfény hatására. Ókori Egyiptomban - macska székletet kentek a plakkokra. XVIII. században - Fowler oldat - mérgező és rákkeltő arzént tartalmazott. Benjamin Franklin - 1780 - Higany tartalmú tablettákat szedett, melytől kihullottak a fogai XIX. századvan Hebra próbálkozásai: a higany és jód készítményeket hatástalannak találta, az arzén tartalmú szerek hatásosak de csak rövidtávon, elsőként próbálta a kátrányt, de toxikus mellékhatásai voltak. Unna (1816-1880) fedezi fel, hogy a szalicilsav eltávolítja a hámlást, elsőként próbálkozik szintetikus anthranol származékkal. 1876-ban Balmano Squire véletlenül kezdi el alkalmazni a dithranolt (Goa powder), javulást tapasztal. A vegyületet eredetileg az araroba fából vonták ki, aktív vegyülete a chrysarobin por. Ezt az anyagot 85%-os koncentrációban ecettel vagy citromlével keverték, majd zsírt adtak hozzá. Később a Bayer cég előállította a szintetikus formáját, az anthralint. 1916-ban Galewsky írja le az első hatékony kezelést ezzel a készítménnyel. 1953-ban dolgozzák ki az Ingram protokollt, mely anthralint, Lassar pasztát, paraffint és szalicilt tartalmaz, és melyet 24 órás fedőkötésben kellett alkalmazni. 1980-ban gyors kontakt anthralin kezelési (1 órás) séma kidolgozása. XX. században - Grenz sugarak (Röntgen sugárhoz hasonló sugarak), Park-Davis ázsiai tabletták néven arzén és feketebors tablettákat alkalmaz. 1960-as évek - Új próbálkozás - undecilén sav Kátrányt először Hippokratesz alkalmazott (fenyő kátrány), de a XIX században válik gyakorlattá. 1920-ban Goeckermann vezeti be a kátrány és UV sugár kombinált kezelést. UV sugarak hatása rég ismert volt, 1915-1923 között végzik az első célzott klinikai vizsgálatokat ennek bizonyítására (Linser és Alderson). A XX. század első felében fényérzékenyítő anyagokat is adnak UV sugárzás előtt (kátrány, ahridin, eosin, dithranol), majd a század második felében kezdik el alkalmazni belsőleg a psolarent, a PUVA-t és a 311 nm hullámhosszú UVB sugarakat. 1951-ben próbélkoznak először metotrexat adásával (Gubner és Hunter). A szer hatékonynak mutatkozott de súlyos mellékhatásai voltak. 1963-ban javasolja először Burgoon az A-vitamin származékokat (retinoidok) a fokozott keratinizációval járó betegésgekben. 1975-ben alkalmaznak először etretinátot psorisis kezelésére. (Ott és Bolag). Szetroid tartalmú kenőcsöket 1950-es évektől kezdődően használják. 1973-ban a Sandoz cég gombákból kivonja a ciklosporint, melynek immunszupresszív, azaz immunválaszt gyengítő hatása van. Eredetileg szervátültetések után javasolják, de később (1979) kiterjesztik az alkalmazását psoriasisra is (Mueller). 1985-ben Japánban a D-vitamin tartalmú kenőcsöket fejlesztik ki (Morimoto). |
